Mérgesen néz le rád a nyári Nap

Mérgesen néz le rád a nyári Nap,
Éget, tüzel, majd meggyulladsz.
Ám, engem égethet, hiszen olyan vagyok, mint a kő,
Felforrósodom, majd estére lehülök.
Elég volt nekem a rossz szó,nem is kell több,
S azt hiszem, ezzel végeztünk.
Beborult nálunk az ég, s lassan esni is fog,
Essen az eső, mosson el a Földről mindent, ami rossz.
Mossa el múltam összes rossz emlékét,
Mindent töröljön ki, s ne maradjon meg semmi, csak a szép.
S igaz, abból nagyon kevés van, de akármennyi is, beérem most vele,
Ha nekem most ennyi jár, hát legyen, rendben.
Majd lesz nekem még jó, s boldog leszek nagyon,
S akkor majd simogat a napsugár, s majd elolvadok.

                                  §

Csak annyira hiányzol, amennyire galambnak az párja,
Csak annyira vagy fontos, amennyire testnek az árnya.
Csak annyira kellesz, amennyire tengernek a part,
Csak annyira érezlek, amennyire szíved akart.

                                  §

  Nem vagyok én költői lélek,
de mesélni azért szeretek.
Mikor e sorokat írom egy
lányra gondolok,kinek tekintete meg fogott,
teste elámított.S e szép lánytól kérnék bocsánatot,
hogy kapcsolatunk tovább bontakozhasson.
Ne haragudj rám Drágám,Bubikám, többet nem hibázok.
Ha még is meg bocsájtanál nekem,gyere föl msn-re.

                                 §

Szívembe költöztél örökre tán

Hajad kápráztat. szemed gyönyörködtet

Ajkad csókjára vágyom örökre

Ülök a szobámba, és csak arra vágyom

Mikor jön az a gyönyörű álom

Melyben te meg én ülünk a réten

Egymás nevét suttogjuk a fűben

Tudom ez csak álom csupán

Eljön a reggel és felébredek

De mért ne lehetne valóság

Hisz csak rajtad múlik ez az egész

                                    §

S mi után meg halok, szeretnének sokan
De addigra mád késő, mert már csak voltam
De most még vagyok, gyere ha létezel
Mert ha nem én nagyot vétkezem

Meg teszem mit kell tennem, csak ne szenvedjek tovább
Ezért kérlek ha létezel, gyere ne várj tovább
Tényleg nem bírom már soká
S ha kell én megteszem

Tudom vannak kik szeretnek, s féltenek
De ök ezt nem érthetik, amit átélhetek
Mert legtöbben boldogok és szerelmesek
S ennek én örülök és boldog vagyok
De miért van az, hogy az élettől csak szenvedést kapok?

Csak szeretni szeretnék ez olyan nagy kérés?
Akik ismernek tudják, hogy ez nálam lét kérdés
Mert mert mindenit szeretek, haragudni nem tudok
De ha nem jön el o abba bele halok

Nincs kihez forduljak, szeretlek téged!
Nincs kinek mondjam csak érted élek!
S ezért írom le most mit is érzek
S ha nem jön el hamar én magammal végzek

                               §

Valaki mondta:"-Gondold át,ne dühből cselekedj!
Talán rosszul döntenél,s örökre elveszted!"
Mit gondoljak át ezen?
Most nem tudok gondolkodni sem!
Nem hagyott itt mást,csak közönyt és haragot,
Vajon miért csinálja ezt,tőlem mindent megkapott!
Odaadtam neki mindenem,szívem lekem,testemet is félig,
Miért kellett,hogy most a fájdalmat ő okozza,s az hatoljon vérig?!
Miért bánt,miért akarja,hogy fájjon?!
Ha most repülni tudnék,felkutatnám bárhol!
Éget,mar,szívembe mélyen,
Talán így volt megírva,hogy vége legyen ezen az éjjen?!
De mért szenvedek ennyire,hisz én mondtam ki,
De ő mondta azt,hogy:-MI!
Fáj minden gondolat,
Hisz hozzá rohannak..
Vergődök könnyeim tengerében,
De úgyis tudod,elmúlik, túlélem!
Nem tudom mihez kezdjek,
Mert TE vagy,kit MINDENNÉL JOBBAN SZERETEK!!!!
Mégis el kell,hogy engedjelek,
Ha nem írsz vagy hívsz,elfelejtelek!
Eszküszöm neked!
Nem fogok könyörögni,nem kereslek!
Mégis,megbocsátania kinek kéne?
Ki mondta,azt,hogy így hamar lessz ennek a vége!
TE voltál!Te mondtad ezt,
Én mégis megbocsátok,s lessz,ami lessz!
De egy időre ennyi,
Felejtsd el,milyen jó velem lenni...
Ne gondolj rám,nehéz lessz,de menni fog,
Néha írj,hogy:"Hogy vagy?Én kössz,"jól" vagyok!"
Hazudj,azt elhiszem talán,
S majd egyszer mehet minden tovább,akár...
Ne!!!!Ne engedj el!
Mindent mit most írtam,felejts el!!!!!!
Folytassuk,lépjük át ezt az estét,
Ne magyarázkodjuk,maradjon annyiban..ismét..
Holnap semmit nem kérdezünk,
S egymás hangjára ébredünk.
Rendben,felejtsük el,
Ez a múlt,nem érdekel!

                                §

Elveszett süni

Már nem érzem tüskéd hátamon

Csak a sajátom szurdogál a messzi tájakon.

Nem tudom merre jársz,

Orrom nem érzi szagod már.

Ha hallanám kedves neszedet

Hogy piciny tüskéd ételt szedeget..

Odarohannék.

Most ki lesz a társam a hideg avarban?

Ki ölel át a kietlen fagyban?

Este félek egyedül

Amikor a sötétség a tájra leül.

Ha a kicsinyek elszenderegtek

Reménykedve megkerestetlek...

A picike pocokkal.

Szívem rendíthetetlenül vár Rád

Hisz törhetetlenül szeret.

Reményem nem csökken sose

Nem felejtelek most se.

Amig nem is jössz

Levelem elviszi a szösz, Hozzád...

A meleg nyári széllel.