|
2.rész
Czina Sára 2007.02.10. 17:27
 Petra egy hatalmas buliban vesz részt. de, utána furcsa dolgok történnek vele....
Késöbb….
Most itt ülök, a kórház várótermében, mert kiderült, hogy a mentők vitték be Lindát és Timit, mert autóbalesetük volt. Nem tom, hogy milyük sérült és, hogy mi a bajuk, de azt tudom, hogy fel fognak épülni és 1-2 hónap után, már suliba is mehetnek. Addig pedig majd hozom nekik a jegyzeteket, hogy tudjanak miből tanulni. De én, viszont nem vagyok jól, valahogy, elszállt belőlem, az erő. Nehéz emelnem a kezemet, lábamat, nem vagyok magamnál. Áhhh, megjött Viktor:
- Köszi, hogy bejöttél. Örök hálám.
- ugyan, háát .. Úristen Petra még mindig nem gyógyultál meg?Alig tartod magad.
- jó, üljünk le, mert ténleg elég nehéz állnom…Nem , nem tudom, hogy mi van velem, egész nap alszok, ki se kelek az ágyból, semmit se csinálok, de egyszerűen, mintha az összes erőm elszállt volna, de nem tom, hogy mért, mert elvégre, még beteges sem vagyok. De, legalább, Timi, és Linda jól vannak, ….a körülményekhez képest. Autóbalesetet szenvedtek, és rögtön ide hozták őket. De, nem ők voltak a hibásak, mert akkor mentek át a kereszteződésben, amikor zöldre váltott, szóval nem tom, de a lényeg, hogy 1-2 hóbap múlva, jöhetnek iskolába.
Ekkor kijött egy orvos a műtőből és közölte velünk, hogy bemehetünk, mert:
-már felébredtek, és jól is vannak, és beszélni szeretnének magával.
- köszönöm doktor úr. Viktor, bejössz?
- Nem, azt hiszem, most neked kell bemenned.
- jó oks. Köszi.
Amikor beléptem, azt láttam, hogy mindkettejükhöz, egy csomó gép van felkapcsolva és, hogy alig tartják nyitva a szemüket. Pont mint én. Azt hittem abban a pillanatban, összeesek. Majd lezajlott köztünk egy gyors beszélgetés kb. igy:
- sziasztok.
- szia Petra.
- nah, akkor holnap, egy gördeszka meccs?
- oks, csak hámozd le rólunk, ezeket a szarokat.
-Ha rólam nem szeded le, ezeket igen gyorsan, akkor ebbe fogok belehalni, az biztos.
- jól van Timi, azért, még pihennetek kell 1-2 hónapig. _csak vicceltem,
- Jah, jó kár, mert utálok beteg lenni. Főleg, a kórházakat utálom.
- Nem is feküdtél még kórházban.
- Dehogynem , kiskoromban, itt voltam, vagy 3 napot. Tod, amikor megszülettem :D :D
- Nah jól van, megyek mert én fogok elfáradni a hülyeségetektől, nem ti tőlem.
- Szia Petra.
- Hy.
Amint kiléptem, lerogytam, egy székre, és elkezdtem nevetni. Erre, Viktor megkérdezte:
- mi az,
- semmi, csak ezek olyan fájdalmasan hülyék, még ilyenkor is, hogy huhh. Figy, én megyek haza, ….nem … nem ..akarsz feljönni?
- Mi az? Rosszat álomdtál, mert nem őriztem az álmodat? J
- Úhh retteneteset. Éjszaka, vagy 200x felébredtem…… Nah, akkor feljössz?
- Naná. Akkor induljunk.
X.15.
- úristen:???????? Hol vagyok???????
- Nyugi Petra, nincs semmi gond. Amikor, mentünk le a kocsihoz, akkor egyszerűen elájultál. De, pont akkor jött egy orvos. Felkaptalak, és követtem a kórházba. Idehoztak, és azóta rád an kötve ez a csomó gép, és nem történt semmi. Már itt ülök, 8-9 órája.
Ekkor hálásan elmosolyodtam, és amilyen erősen tudtam, megszoritottam a kezét. Már majdnem megszólaltam, hogy „ ölelj át”, de akkor belépett az orvos.
-Jó napot a betegnek. Jöttem megnézni, az állapotát. Hogy érzi magát?
- köszönöm szépen. Jól, de rettenetesen fáradt vagyok.
- Igen ez várható volt. Tudja, ön teljesen kimerült. Kiszáradt. De az állapota, nem csak fizikai kimerültség, betegség, hanem lelki is. Tudom, ennek nem fog örülni, de kénytelen vagyok, ide küldeni egy pszichológust, hogy beszélgessen önnel. Még, 1-2 napig benntartjuk, utána, majd csak a pszichológusával kell beszélgetni.
Nagyon meghökkentem,. PSZICHOLÓGUS????????, azért, ekkora nem a gondom. Vagyis,….. de, van ekkora, de nem mondhatom el, senkinek. Épp, a lehetőségeimen gondolkoztam, amikor arra ocsúdtam fel, hogy a doktor úr, épp az arcom előtt lóbálta a kezét, hogy megnézze figyelek-e. erre, én hirtelen megkérdeztem:
- Tessék?
- épp azt mondtam, hogy ha egy súlyos problémája van, akkor azt nagyon veszélyes magában tartania. Nemcsak, a lelki, hanem a testi egészsége érdekében, is kérem. Hogy ossza meg Pető doktor úrral. Ő, a kórház, pszichológusa.
- Igen, kisasszony és azt se felejtse el, hogy engem fűz az orvosi titoktartás.
- igen, persze.. persze…
- Mivel most beszélgetünk először, ezért megkérném önöket uraim, - itt a doktor úrra, és Viktorra nézett- hogy, hagyják el a szobát.
- Igen, persze. Petra, majd ha Pető doktor úr elmegy, majd megint bejövök rendben?
- igen.- és itt, majdnem, de tényleg majdnem kimondtam, hogy szeretlek. Éreztem, hogy a szememet elönti a könny.
- Nos, kisasszony, elég magára nézni, és látom, hogy ön, egy végtelenül, kiegyensúlyozott nő, és van egy problémája, amit próbál, úgy elfelejteni, hogy magában tartja, és elfojtja az érzéseit.
Komolyan modom, azt hittem megőrülök. Ez, a fejembe lát? Vagy egész életében utánam nyomozott, vagy honnan tud rólam ilyeneket? Próbáltam higgadtan, és kiegyensúlyozottan válaszolni. De, megvallom a torkomban, egy furcsa,.. lüktető, szoritó érzés mutatta , hogy ha nem fordulok el, akkor ténleg zsebkendőre fogok szorulni. Miután, egy kicsit megnyugodtam, elmondtam, mindent a doktor úrnak.:
- Talált süllyedt doktor úr. Igaza van, és még azt is tudom, hogy ezzel nem tudok, megbirkózni. Mivel, 3 fiútestvér között nőttem fel, egy-két dolgot átvettem tőlük. De, de nem. Nem, a karate fogásokat, hogy meg tudjam magam védeni, hanem persze, hogy a férfiú-i önbecsülést, vagy hogy is mondják. És meg kell értenie doktor úr, hogy ezt nem mondom el senkinek, az fix. Meg kell kérem, értenie doktor úr. Ezt túlságosan, szégyenlem. Már, nem mintha én lennék a hibás.
-Rendben, megértem, de még egyszer meg kell kérdeznem. Biztos benne?
- Igen,….. igen, biztos vagyok benne.
- rendben. Akkor, egy tanácsot fogadjon meg, tőlem: mondja el, az odakint várakozó fiatalembernek. Láttam, hogy hogyan nézett magára, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy csak segiteni tud, és fog magának. Ezt, higgye el, egy pszichológusnak.
Erre, elmosolyodtam, és megigértem neki. Erre, mikor ment volna ki, utána szóltam. – De doktor úr. Ön tudja, hogy mi a bajom igaz?
- Látom, az ön szemében, hogy ön mindent megtett, hogy ne úgy történjen, ahogy történt.
Késöbb:
Már, vagy egy órája, itt üólünk fogjuk, egymás kezét, és összebújunk. Azóta rágodom azon, amit a doktor úr mondott. De, nnem baj, EL KELL MONDNOM:
- Viktor!
- hmm? Petra, mi a gond?
- Tudod, mindennek van valami oka. Annak is, hogy , mért nem engedtem, hogy megcsókolj. Eddig, nem mondtam el, hogy mi az oka, de úgy gondolom, hogy ezt meg kell, tudnod.
- Jól sejtem, hogy valami baromi fontos dologról lesz szó?
- Háát, igen. Nos, …. Na, szóval, 3 hete, egy szombati napon, estig a könyvtárban tanultam. Este, sötétben indultam haza. Nagyon féltem, nem tudom miért, de kivételesen, szó szerint, féltem. Egyszer csak, egy férfi, hátulról, megfogott, és elkezdett vonszolni. Rúgdosódtam, kapálóztam, karmoltam, szóval mindent megcsináltam, amit tudtam. Nem engedett sikitani se. Bevitt, egy koszos büdös földszinti lakásba. ÉS ott, ott……..- Nem tudtam befejezni, mert elkezdtem sirni, és feltörtek bennem az „emlékek” ahogy, bekötözött szájjal kikötött az ágyhoz, ahogy felém hajolt, és azt mondta, hogy ne féljek, ez lesz életem, legjobb ……….-a, és, hogy 2 óra múlva, hogyan dobott ki, egy út szélén a kocsijából. De, ami ez után jött, sokkal durvább volt. Az a tudat, hogy velem ez megtörtént, hogy nem tudtam szemtelenül flörtölni, minden szembe jövő hapsival, hogy nem tudtam egyfolytában mosolyogni, boldognak lenni. Miközben sirtam, és ezeken gondolkoztam, átölelt, és vigasztalni próbállt. Olyat éreztem ekkor, mint amit még soha életemben. Biztonságot.
- Ugye, nem vetsz meg?
- Megvetni??????? Mért, mert vannak ilyen brutális állatok a világon?? Nem, Petra, én inkább megértelek, mint megvetlek.
X.16.
Ma engednek ki. Már, alig várom. Viktor, hazament lezuhanyozni, de megigérte, hogy 10-re itt lesz értem, hogy hazavisz. Nah, meek is pakolni.
Késöbb..
Nah, már a kocsiban ülünk. Annyira jól esik hogy Viktor, a térdemen nyugtatja a kezét.
- Megérkeztünk.
Elkeztem kiszállni, mire megszólalt.
- Ne, várj.
Erre kiszállt, kinyitotta az oldalamon az ajtót, és felemelt, és a karjában vitt ki.
- Nah végre, itthon.
- Nah, most szépen befekszel az ágyadba, és alszol, holnap reggelog. Én, pedig leülök ide, és őrzöm az álmodat jó???
- de,…
- nincs, semmi de.
- azt akartam mondani, hogy nem akarsz mellém feküdni.
- Feküdjek melléd?
-aham,
- Naná. Örömmel.
Befeküdtünk az ágyamba, szabad kezével átkarolt, rám nézett, és nem tudom, hogy ösztönből, vagy direkt, de megszólalt:
- gyönyörű szemed van.
És megcsókolt. Rendesen. Egyszerűen, csodálatos volt. Nem tudom, hogy meddig tartott. 10mp-ig, 2 percig, vagy akár egy évig is, de tudom, hogy amikor véget ért, legszivesebben kértem volna még egyet. De mivel, még rettenetesen gyönge voltam, okosabbnak láttam olyan, de olyan szorosan odabújni hozzá, ahogy csak tudtam.
X.17.
Máár, egy fél órája fennt vagyok, de nincs kedvem kikelni az ágyból. De, szinte minden erőm visszaszállt, és érzem, hogy jól vagyok. Viktor keze, még mindig rámfonódik, és én még mindig hozzábújok. Viszont, egy valamiben biztos vagyok. Ha, ebből egy kapcsolat fog kialakulni, akkor ez nem mehet igy tovább. Nekem, egy kapcsolathoz, kell az izgalom, a pezsgés. Az, hogy minden órában, minden percben valami új, valami izgalmas történjen. Ahogy, eddig elvoltunk, az olyan biztonságos, olyan kiszámitható, olyan snassz volt. Én szeretek zene nélkül táncolni a nappali közepén. Csak, úgy vizsgaidőszak közepén kiruccanni Olaszországba 1 napra pihenni. Óra közepén, ha úgy van kedvem felállni, és elmenni tekézni, szánkózni hó nélkül. Nem szeretem a kiszámitható, unalmas dolgokat. És érzem, hogy ezt a kapcsolatot nem szabad hagyni, ellaposodni, hogy aztán a végén közömbösek legyünk egymás részére. De, egy oldalról, pedig képes lennék kihagyni az év buliját, csak úgy, hogy összebújjunk a kanapé közepén és bámuljunk a semmibe. Nah, felébredt Viktor:
- Szia!
- Tudtad, hogy horkollsz?
- Nem, csak nem miattam nem tudtál aludni?
- Nem, dehogyis. Olyan, édesen horkolsz.
- Igen?- és itt megcsókolt, de úgy, hogy ilyet még nem kaptam.
- Mit szólnál hozzá, ha kérnék még egyet?
- hogy mit? Kapnál, még egyet………… meg kettőt……….meg hármat…………….. meg négyet…………… meg annyit amennyit akarsz.
- amennyit akarok?............. akkor ….. kérek….. még…….. és még…..
-Húú, de telhetetlen itt valaki.
És valahoigy igy telt az egész délelőttöm. Mostmár rájöttem, hogy nem kell semmit sem tennem, hogy izgalmasabb legyen a kapcsolatunk. Tudom, hogy Viktornak is ez a célja.
XI.18.
Bocs, hogy eddig nem irtam, de nem volt semmi . úgyhogy inkább azt irom, ami ma történt velem.
A Mai napom, tök jó volt. Mivel szombat van, nincs órám, és anyáékhoz, is csak 1-2 havonta meek haza, mert nem vagyunk vmi jóba. Szal, reggel 7-kor a telóm csörgésére ébredtem. Felveszem és Viktor volt az:
- szia cicám.
- Nah jó, azért ne nyáladdzunk. Maradjunk, a Petránál oksi?
- Ok. :D Nah, akkor 2 óra múlva, egy motoros ördög fog elrabolni, és arra kérlek, hogy addigra öltözz fel, és a kapunál várjad.
- Ördög? Nem inkább angyal?
- azt majd még eldöntöm J
- mennyi pénzt hozzak?
- egy fityinget se.
- hova viszel?
- majd meglátjuk.
- Oks na szia.
- csáó.
Nah, akkor fürdök.
Lefürödtem, hajat mostam meg is száritottam. Ki is vasaltam. Felvettem egy egyszinű sötétkék farmert, egy fekete, fehér feliratos hosszú ujjút, egy farmer dzseki, és tornacipő. Szokásosan kifestettem magam. Szempillaspirál, szemcerka, szájfény. Nah, nem is nézek ki rosszul. Hajam szögegyenes, és ki van bontva. Terepszinű hátitáska. Mindenféle cuccal, amire szükségünk lehet. Uppsz el ne felejtsem a rágót.Nah, akkor le is megyek.
- Úristen Viktor, neked mióta van motorod?
- nincsen, kölcsönkaptam.
- nem is tudtam, hogy tutsz motrot vezetni.
-még 18 éves koromban tettem le a vizsgát. Gyere pattanj fel, és kapaszkodj belém, de erősen.
Felültem, mire bekapcsolta a motort. Átkaroltam, és a hátán nyugtattam a fejem.
Nem tudom, de nagyon jól esett. Hogyha melette vagyok, egyszerűen beleremeg a gyomrom, kiver a víz, és a világba kiabálnám, hogy mennyire boldog vagyok. Nem tudom, hogy mennyi ideig mentünk, de elhagytuk Pestet, meg még 2 kisebb falut, mikor megálltunk, egy elhagyatott, helyen. Lekapcsolta a motort megfordult, és megcsókolt. Már dél is elmúlt, amikor abbahagytuk. Elővette a táskájából, a kajákat amit hozott.
- kaviár????, és zacskós pezsgő???????
- Nem szereted?
- Olyan édes vagy.
Leteritettünk, egy nagy pokrócot, és ott ettünk baromkodtunk, és csókolóztunk, vagy egy órát. Mikor megszólalt, hogy ideje indulnunk. Visszahozott, és a kolesz előtt a fülembe súgta:
- kényelmesen öltözköddj, hozz egy csomó pénzt, és mindenféle cuccot ami az éjszaka kellhet. 1 óra múlva, itt leszek érted. Nem tudom, hogy mit fogunk csinállni, hogy mi lesz, de valami irtó jó lesz. Hivom, a többieket is. Állati buli lesz. Szia.
-szia!
Marhára, bezsongtam. Öltözködjek kényelmese, de azért nézzek ki jól is? Háátm, avval nem lesz gond, hogy melegen vagy sem, mert most van, vagy 25 fok. De, szerintem, egy bőrsaru, egy zöld sokzsebes térdgatya, és egy fekete-piros spagettipántos top. Szögecselt öv, és olyan pirosos rúzs, a szájfény helyett. Csuklópánt, a bőrkarpántom, egy cipőfűző, meg táska. Hmmm, nem is rossz. Azt mondta, hogy hozzak egy csomó zsé-t. asszem, két 20-as elég lesz. Hajamat, azért összekötöm. Igen, igy jóó. Nah, meg is jöttek értem, megyek.
Késöbb:
Háát, elképesztő volt. Mindenhova Taxival mentünk, mert mindenki leitta magát, a sárga földig :D :D Csak az én Adoniszom volt, annyira magánál, hogy ki tudja bökni a cimet, hogy hova menjünk. Először, valami 15-16 évesek bulijába mentünk. Úgy néztek ránk, mintha mi lennénk az Istenek bassz. Öntötték belünk a piát, meg minden az összes fiú, odajött hozzám, és tapizni kezdtek. ÁŰltalában leorditottam a fejüket, mert bassz 15 éves, kis hülyék. De, amikor vagy a 6. srác jött, akkor Viktor elküldte a francba, és elkezdtünk lassúzni. Báár, nem tom nekem, inkább csókcsatának tűnt :D :D :D :D . aztán, elmentünk olyan 2 körül, egy termálfürdőbe, lefizettük az őrt, hogy engedjen be minket. De, sajna 6-kor jött, hogy mostmár mennünk kell. Aztán, elmentünk egy éjjel-nappali kinai vendéglőbe. Tök finom volt a szerencsesütim. Valami ilyesmi állt a papiron:
„Bocsáss meg mindenkinek aki megbántott,
Meglásd, neked is sokkal könyebb lesz”
Háát, eszem megáll! Hogy engem mindig utolérnek ezek a jelzések! Nem, és nem bocsátok meg nekik!!! De, nem magyarázom el, mert hozzák a számlát, és megigértem, hogy én fizetek.Vagy 16-17.000 Ft-t fizettem, mert csomóan mentünk: Brigi, Viktor, én, Szekeres, Tilda, Zoé, Zoli, Attila, Csabi. A hülye fiúk annyit zabálnak, hogy csak néztem. Máár, nem mintha meg tudnék állni a sütikkel, de általában a 3. után szokott sikerülni. Olyan dél körül értünk haza, addig a városban bolyongtunk, söröztünk. Na, meg be is rúgtam. Állitólag tök vicces volt, hogy olyan hülyén énekeltem, nekimentem az összes villanyoszlopnak, és eccer be is sétáltam az árokba. :D :D :D :D Akkor jött szembe a suli leghelyesebb sráca, ő és az én Adoniszom/ úristen de gáz, monnyuk a cicám se jobb/ húzott ki. És ÚRISTEN!!!!! Mindezt fényes nappal. ÚRISTEN!!! Azt állitólag a Robi / a srác/ és Viktor vittek haza. Két iszonyat helyes pasi. De szerencsére, Viktor ott maradt velem. És hááát, elragadtattam magam, és asszem egy kicsit rámenős voltam………. Szóval, hááát….. lefeküdtünk. Meg hát, fáradtak, meg piásak voltunk szal el is aludtunk. Majd délután 8 körül felkeltünk.
- szia
- szia.
- elképesztő volt a tegnap
- Jah, de én nem sok mindenre emlékszem. Na, ne vágj olyan meglepődött arcot, rád, emlékszem….
Csodás volt!
-igen?
- igen. És, hogy ilyen sokáig vártam rád, talán igy még jobb is.
- Ebben egyet értünk.
- Egyp mi volt tegnap? Csak a reggeiig emlékszem.
Elmesélte, és dőltünk a röhögédtől. Majd, olyan este 12-ig ki se keltünk az ágyből. Fényképeket csináltunk, beszélgettünk nevetgéltünk, meg minden. Este ágyba hozta nekem a vacsit. Majd reggelig egymás karjában aludtank. Már, olyan 10 körül felébredtem, de Viktor sehol. Melettem egy cetli. Ez állt rajta:
„ csak kövesd a rózsákat”
Lenéztem , és láttam, hogy egy rózsákból kikövezett út vezet a konyha felé. Halk, kellemes zene szól. Felvettem a köntösöm, és mezitláb lassú léptekkel mentem ki a konyhába. Az újság az asztalon, kávé főzve, egy levél, az asztal közepén egy szál rózsa, és varázslatosan megteritett asztal. Odamentem megszagoltam a rózsát, leültem megreggeliztem, elolvastam az újságot, majd kibontottam a levelet:
„ keresd meg, hogy honnan jön ez az illat”
És tényleg, valami nagyon finom illat terjengett a lakásban. Bementem a fürdőbe, és elámultam. Mindenhol mécsesek égnek, füstölő, és a zene ide is behallatszik. A kád szinültig tele forró fürdővizzel, és nem tudom mit öntött bele, de nagyon finom az illata. A szennyestartó meletti asztalkán, egy kevél van. De, most rá se hederitettem. Levetköztem, és vagy egy óráig áztattam magam. Majd, kiszálltam a kádból, és köntösömet felvettem, és kibontottam a levelet:
„ keresd meg a lufit”
Nem tudtam, hogy mit jelent, de mivel a hálószobában, már voltam nincs semmi, és ugyanigy a konyha, és a fürdő, ezért maradt a nappali, a gardrób, és az előszoba. És, már háromnegyed 1 van. Először, a gardróbba meek, mert az van a legközelebb :P :P :P :P . Úristen, egy szivecskés lufi, „ I love you” felirattal, és egy a földtől derekamig érő, maci. Olyan édes. Emelett, ki volt rakva, hogy mit vegyek fel (?) és még mindenféle amivel, rendbe rakhatom magam. Megcsinálltam, majd kibontottam a levelet:
„ menj be a nappaliba, és keresd, a levelet”
Bementem, és nem láttam, semmi különöset, lehuppantam a kanapéra, és kezembe vettem a távirányitót. Alatta, egy cetlin ez állt:
„ 2-es csatorna”
Bekapcsoltam, és egy DVD indult, és nem hiszem el, de az én legjobb szerepeim voltak rajta. Egy, riport film volt, majdnem az összes tanárral csináltak, egy kis riportot, és a legjobb jelenteim is rajta voltak. :D annyit nevettem, mint még soha. A film végén egy kis felirat. :
„ Menj a szinházba!”
Nem tom, hogy mi ez, de kezd nagyon furcsa lenni……….
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
